A parlament két háza máj. 10-i együttes ülésén, az 1994-es költségvetési vitát megszakítva megemlékezett az erdélyi memorandisták száz évvel ezelőtti kolozsvári perére. Egyes felszólalók felhasználták az emlékezést magyarellenes kirohanásokra. A Románok Nemzeti Egységpártja /RNEP/ szónoka, Costica Ciurtin szerint akkor a magyarok "vad arroganciával" magyarosították a városokat és a falvakat, az iskolát és a közigazgatást. C. V. Tudor rendreutasította az RMDSZ parlamenti csoportját, majd felhívta a figyelmet, hogy Erdélyben ma is él a magyar nacionalizmus. Tudor elítélte azokat, akik negatívan állítják be Antonescut. Petre Turlea kijelentette, hogy a memorandisták és általában a román nép harca nem állítható párhuzamba az erdélyi magyarság és az RMDSZ küzdelmével. A románok ugyanis mindig a szabadságért, az igazságért harcoltak, míg az RMDSZ a kiváltságokért, előjogokért küzd. Nicolae Draghia /Szocialista Munkapárt szerint a románságnak ma is erőfeszítéseket kell tenni, hogy a kisebbségekkel legalább egyenlő jogokat élvezhessen. /!/ Az RMDSZ nyilatkozatát az RMDSZ parlamenti csoportja nevében Sinkó István képviselő olvasta föl. A Memorandum-per tanulságai a következők: a nemzetiségek túlélési óhaja nem orvosolható erőszakkal, büntetéssel, az osztrák-magyar birodalom szétesett, mert nem oldotta meg a nemzetiségi problémákat. Felszólította képviselőket arra, hogy ne alkalmazzák a történelmet a kisebbségek megalázására. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 14., Németh János képviselő: Memorandumok időszerűsége. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 18./
1997. június 18.
Jún. 18-án, csütörtökön a szenátus oktatásügyi bizottsága kvórum hiányában nem tudta megvitatni a tanügyi törvényt módosító törvényjavaslatot. A kormánykoalícióhoz tartozó egyik bizottsági tag külföldön, hivatalos kiküldetésben volt, az ellenzéki SZDRP és RNEP bizottsági tagjai /Gheorghe Dumitrascu és Costica Ciurtin/ pedig azzal a mondvacsinált ürüggyel, hogy nem érkezett meg a rektorok tanácsának álláspontja a tervezetről, elhagyták a termet és így bojkottálták az ülést. George Pruteanu szenátor, a bizottság elnöke és további öt szenátor - köztük Markó Béla és Lőrinczi Gyula - közleményben ítélte el az ellenzék szenátorainak eljárását. A törvényjavaslatot az Állandó Büró június 11-i határozata értelmében sürgősségi eljárással kellett volna hogy megvitassa a szenátus, ám nincs kizárva, hogy sürgősségi kormányrendelettel fogadják el a törvénymódosító tervezetet /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jún. 20., 1053. sz./
1997. június 20.
Hét év után az RMDSZ végre kimutatta a foga fehérjét! Markó Béla kijelentette, hogy az RMDSZ nem kötött szerződést Romániával. Valóban, végig az ország ellen dolgozott. Titkos szerződést kötött a húszmilliós románság ellen. Bebizonyította, hogy semmi köze ahhoz az országhoz, ahol zabál... - dörgött a szenátus ülésén Costica Ciurtin /RNEP/ szenátor. Gh. Dumitrascu szenátor pedig javasolta: elő kell venni a Har-Kov Jelentést, és kiegészíteni a magyarok által a románság rovására elkövetett újabb igazságtalanságokkal. Ez nem új javaslat, ugyanis 65 szenátor elkészítette a 948. számú beadványát az Állandó Bizottsághoz, amelyben szorgalmazzák egy különbizottság létrehozását a Hargita és Kovászna megyei román lakosság jogait sértő magyar cselekedetek kivizsgálására. A 65 szenátor közös irománya szerint: "Beadványunk jelentős számú lakossági jelzésen alapul, amelyet a két megye lakosai a szenátushoz intéztek. Ezekből a helyi hatóságok súlyos törvénytelenségeire és visszaéléseire derül fény. Abból a célból, hogy elkerüljük e tájegységek interetnikai feszültségeit, szükségesnek tartjuk egy, a szenátus teljes politikai spektrumát tükröző bizottság létrehozását, amely elemezze a jelzett jelenségeket, és megoldásokat javasoljon a feszültségek feloldására." Ez a beadvány még nem került nyilvánosságra. Megdöbbentő az aláírók névsora. A volt kormánypárt tagjai természetes, hogy aláírták, ugyanígy az RNEP és a Nagy-Románia Párt szenátorai. Azonban 16 mostani kormánypárti szenátor is az aláírók között van /12 parasztpárti közülük/. Puskás Bálint szenátor sorra kérdezte a 16 kormánypárti szenátort,a szövetségeseket, miért írták alá. Akikkel sikerült beszélni, azokról kiderült, hogy félrevezették őket. A szöveget nem mutatták meg, csupán annyit mondtak, hogy a csereháti árvaház ügyében kérnek vizsgálatot. Többen jelezték, hogy visszakozni fognak. Milyen szövetség az, tette fel a kérdést Puskás Bálint, amikor a koalíciós partner alákanyarintja kézjegyét és beáll a sorba egy olyan politikai ellenfél mellé, amely koalíciós társának nyílt, esküdt ellensége? /Brassói Lapok (Brassó), jún. 20.-26./
1997. szeptember 3.
Megkezdődött a szenátus oktatási bizottságában az oktatási törvény módosítására vonatkozó sürgősségi kormányrendeletet vitája. Fellángoltak a politikai indulatok, George Pruteanu bizottsági elnök titkos szavazást szorgalmazott. Szept. 3-án tárgyalta a bizottság a 8. cikkelyt, amely rögzíti az anyanyelvi oktatáshoz való jogot. A többórás vita a rossz emlékű Har-Kov jelentés hangulatát idézte. Markó Bélának szinte minden hozzászólás után cáfolni kellett: Costica Ciurtin /RNEP/ hazugságait és csúsztatásait, Gheorghe Dumitrascu szélsőséges, ellenséges megnyilatkozásait, Todea szenátor /Nagy-Románia Pártja/ ostobaságait. Hét év után újra azt kellett végighallgatni, hogy a hazai magyarságot senki sem akadályozza meg abban, hogy az utcán magyarul beszéljen, de arról szó sem lehet, hogy egyetemi szinten anyanyelvi képzést garantáljon a román jog. Nyílt, soviniszta megnyilatkozások hangzottak el. Végül a cikkelyt az iskolai dokumentumokra vonatkozó rész kivételével elfogadható formában szavazták meg. Pruteanu elnök azonban az újságíróknak megsúgta: semmi vész, hiszen a cikkelyben benne van: a jelen törvény feltételei között, tehát még a jog megnyirbálható. /Béres Katalin: Összedugta fejét az oktatási bigottság. = Brassói Lapok, szept. 5./
